Vera Szutorisz: Két év és két napja (Korea)

Idén már nem szándékoztam elmerengeni a Koreában töltött időkről, legalábbis nem úgy, mint eddig. Két év alatt úgy érzem sok minden helyre rázódott bennem, és sikerült helyére tennem dolgokat, amiket nem tudtam azonnal lezárni. Továbbra is előtörnek bennem rövid felvillanó pillanatok, amikor ‘honvágyat’ érzek a koreai idők iránt. Ez valószínűleg azért van, mert az a két év sokkal intenzívebbnek tűnt, mint tegyük az addigi éveink. Koreában nem emlékszem ‘közönséges hétköznapokra’, amikor nem történt volna valami érdekes, mint az ember első két éve, amikor minden nap tanul valami újat 🙂

Ami megfogalmazódott bennem így két év távlatából az az, hogy az ok, amiért annyira jól éreztük magunkat azalatt a két és fél év alatt, mert ‘szívvel’ élhettünk. Az eseményeket gyakran nem is lehetett volna ‘ésszel felfogni vagy elmagyarázni’, mert szívből történtek. Európában és más nyugati társadalmakban szerintem sokkal inkább ‘ésszel él az ember’, s kevesebbszer mer a szívére hallgatni. Ott inkább számításba veszik a másik ember érzéseit, és pl. jó koreai szokás szerint a reggelek a nyugalomé, olyankor senkit nem bosszantunk fel, senkinek nem ordítjuk le a fejét, és egyébként sem illik senki ‘érzéseit’ megbántani. Délután jöhettek aztán a komolyabb, erősebb idegzetet igénylő ‘tárgyalások’ és a rossz v szomorú hírek bejelentése. És ebből a szívből élésre én sem akkor jöttem rá, hanem most, amikor visszanézek. Azért éreztem folyamatosan magamat érzelmileg feltöltve (időnként túltöltve), mert a körülöttem lévők erről gondoskodtak kulturális beállítódottságukkal, mosolyukkal, segítőkészségükkel. És ezt éreztük szinte minden más ázsiai országban is.

Na és hogy ne húzzam tovább, idén azzal az ihlettel ébredtem, hogy előkeresek régi koreai képeket, az első egy-másfél évből, amiket anno úgy lementettünk egy külső HDra, hogy azóta sem néztem át őket. Ezek 80%-a még a régi kis Panasonic gépünkkel készült és egy része nem is igen látott napvilágot a blogon. Igyekeztem eleve olyan képeket válogatni, amik időnként még számomra is ‘újnak’ tűntek 😉 Mindegyik alá írok vmit, ami eszembe jut a képről, hogy ezzel is megpróbáljam kontextusba helyezni őket.

1. A lakás, ahol először laktunk Seoulban. Imádtam, hogy padlófűtéses, hogy teljesen más építészeti megoldásokat alkalmaztak, mint amihez szoktunk és hogy gyönyörű kilátása volt a hegyekre és a helyi iskolára 🙂

2. Tetőkertünk, ami a 18 emeletes apartmanházhoz tartozott és ami annyi kedves emléknek adott helyet: nemzetközi BBQ partiknak barátokkal, rengeteg útikönyv és regény kiolvasási helyszíne, esti beszélgetések és a nap levezetésének helyszíne…stb. Egy perc alatt lecserélném a medencés udvart erre a varázslatos hangulatú koreai tetőteraszunkra, ha lehetne :))

3. Dogok, a negyed, ahol dolgoztunk. Minden alkalommal lenyűgöztek a gyönyörű magas üvegpaloták és a tövükben csordogáló patak a sok-sok zölddel körben. Teljes harmóniában volt ‘business and nature’ :))

4. Koreai névjegykártyám :)) A másik oldalán volt az angol verzió. Eddigi legérdekesebb névjegykártyám volt minden kétséget kizáróan.

5. Metróállomás. Nagyon jó volt, hogy könnyű volt eligazodni a hatalmas metrórendszerben, és minden ki volt írva angolul is. Keresztül menni a metróállomásokon esténként munka után, s ‘ iPod-dal a fülünkben figyelni a mellettünk elhaladó elegánsan öltözött munkából jövő-menő embertömeget. Imádtam ezt az érzést és tudom, hogy ezzel sokan így voltak ott 😉

6. Jongno tower, ahova szívesen feljártunk, hogy lenézzünk arra a ‘hangyavilágra’, ami alattunk robogott és ami fentről olyan picinek tűnt.

7. Jogyesa Buddha Templom, egyik nagyon kedves helyünk Seoul belvárosában. Szerettem a ‘cipőlevevős kultúrájukat’, amint levették a lakásba belépve (nem úgy a legtöbb nyugati országban, ahol kinti cipővel taposnak be a saját lakásukba is…), templomokba belépés előtt, a tradicionális koreai éttermek bejáratánál és sosem tűnt el v kellett volna attól tartani, hogy bárki ellopná őket.

8. A gyönyörű levendulákat és a koreai növényzetet, fákat, magnóliákat.

9. A seoul-i autókiállításokat, amik ugyan a szép koreai lányokról is híresek voltak, de engem a sok koreai prototípus is levett a lábamról. Számos gyönyörű autójaik, amik európai piacokon nem is ismertek. Ezenfelül mindig kellemesen megleptek a profi rendezvényszervezések is, amiknél jobban koordináltat szerintem máshol nem is tapasztaltunk. A kivitelezés minden részletére, dizájnra, hangulatra nagyon odafigyeltek.

10. Gyógyteák. Olyan sok addig ismeretlen gyógyteával ismerkedtünk meg, amik közül nem volt egyszerű választani, pláne mivel már küllemre is mind megvetette volna magát 😉 A csomagolásban rettentően otthon vannak a koreaiak, ami alapján könnyű eladni bármit, mert minden extrém módon kínálja magát.

11. Az Incheon Reptér, ahova első érkezésünkkor nem akartuk elhinni, hogy majd egy napos (átszállással) repülést követően fél órán belül kijutottunk csomagokkal együtt! Azt a fajta hatékonyságot megint azt kell írjam, de Ázsián kívül sehol máshol nem tapasztaltuk, de különösen igaz ez a koreaikra. A reptér maga pedig többször is elnyerte a világ legjobb repterét, ami engem így utólag talán a valenciai futurisztikus múzeum komplexumra emlékeztet egy kicsit.

12. A süteményeik, fantasztikusan kinéző és ízű tortáik, pékségeik és kávézóik hihetetlen jók voltak. S bár voltak meglepetések, az édesbabbal v édesburgonyával töltött péksütemények felfedezésénél, v a számunkra ihatatlan zöldteás vagy épp édesburgonya ízű latté kipróbálásakor, összességében akkor is eszméletlen hangulatú kávézóik vannak (több ezer, szó szerint minden sarkon), ahova szívesen beültünk órákra is, és ahol talán a legjobb baráti beszélgetéseinket folytattuk.

13. Étcsokik és semmi más. Nálunk eleve labdába sem rúghatnak a tejcsokik, fehércsokik és azok keverékei. Számunkra csakis az étcsoki létezik, 60% fölött min. ;)) Végérvényesen itt kattantunk rá, már csak ‘gurulós’ formái miatt is 🙂 Igazi GombocArturnak való példányok lapultak ebben a helyes kis-táskában-is-könnyen-magaddal-vihető dobozkában 🙂 És igen, volt, hogy így felraktároztunk belőle, hogy egy teljes kompozíció is lencsevégre kerülhetett :))

14. Imádtuk második lakásunkat is, amit akkor kaptunk a cégtől, amikor én is elkezdtem dolgozni. Ugyanabban a tetőteraszos házban volt, csak nem egy, hanem mindjárt három hálóval is, amitől kezdve vendégeink igencsak megszaporodtak a koreai fővárosban :)) S ez volt első otthonunk, ahova Danit hazahoztuk a kórházból :)) Az első 5,5 hónapját itt töltöttük és sajnáltuk, hogy nem hozhattuk magunkkal.

15. A tavasz első jeleinek megérkezésekor mindenki gépet ragadott, és az ebédidő nagy részét fotózással töltötte 🙂 Koreában nem nagyon lehetett látni kis kompakt gépeket, max a turistáknál. Vagy eleve be volt építve a már akkoriban 10 megapixeles fényképező funkció csodamobiljaikba, vagy mindenki eleve méretesebb géppel járt, ami között a miénk még fel sem tűnt 😉 Ott nem volt feltűnő fotózni, még akkor sem, ha vki egy-egy kilincsre zoomolt éppen rá nagy tömegben 😉 A képen konkrétan nem tudom, hogy Karesz cipőfűzőjét v egy fűszálat próbálnak lencsevégre kapni. Erre a képre nem is emlékeztem 🙂

16.Kisebb-nagyobb szervezett, többnyire csendes, korrektül levezényelt tüntetések gyakoriak voltak a fővárosban. A városháza körül időnként teljesen lezártak egy-egy nagyobb területet katonai autóbuszokkal, amik kordont képeztek. Ez az alábbi csak egy kisebb megmozdulás, ahol szépen fegyelmezetten tüntetnek. Tavasz volt, azért a maszk az embereken, mert a kínai Gobi-sivatagból érkező sárga homok márciustól-májusig egy-egy napra teljesen ellepi a várost, és időnként kilépni sem lehet az utcára. Épp ezért én max. késő tavasszal ajánlom az utat, de még sokkal inkább ősszel. Akkor a legszebb az ország!

17. DMZ, Észak- és Dél-Korea között 280 km hosszan elnyúló semleges demilitarizált övezet, a valódi Senkiföldje. Ami mindannyiszor sokkolt és gondolkoztatott el egyszerre ottjártunkkor.

18. Smart recycling. Az igazság az, hogy míg ott 6-8 felé válogattuk a szemetet, mert kiválóan ki volt építve az infrastruktúra hozzá, és nem mellesleg magas pénz büntetéssel járt, ha nem megfelelően szelektált az ember, addig pl. Madridban ennél sokkal rosszabb a helyzet; nem lehet az általános szeméten kívül csak a papírt és üveget szelektáltan elhelyezni szeméttárolókban. Ez pl. nagy fájdalmunk. Ez csak egy utcai példány, ennél sokkal nagyobb helyen tárolják a szemetet egy-egy lakóház alatt.

19. Az éjszakai város, amikor teljesen más arcát mutatja. Az a mennyiségű világítás, reklámfény nem is engedi, hogy a belvárosban teljes sötétség uralkodjon. Itt többször látjuk a csillagos eget, mint ott, de lenyűgöző volt számunkra a kivilágított Seoul így is. Nagyon szerettünk este/éjszaka is a városban sétálni, ami a nagyon jó közbiztonságnak is volt köszönhető. A világ egyik legbiztonságosabb fővárosának mondják, amit csak alátámasztani tudnánk számtalan anekdotával…

20. Korea különböző részein tett kirándulásaink, aminek nagy részét a cégnek köszönhettük, akik az év majd minden hónapjának egyik hétvégéjére szerveztek egy-egy kirándulást, hogy újabb helyeket ismerhessünk meg, és tanulhassunk az ország gazdag kultúrájáról és történelméről. Talán még mindig kevesen tudják, de az ország 70%-át hegyek borítják, így annak ellenére, hogy majd 5x annyian élnek egy Magyarországnyi helyen, rengeteg a zöld és kirándulóhely! Számunkra nagyon meghatározóak voltak ezek a kirándulások és nem mellesleg szuperjó csapatépítő alkalmakként is funkcionáltak. Legjobb indiai és fülöp-szigeteki barátainkat, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot, ezeknek a kirándulásoknak köszönhetjük.