Papp Berta: Az utolsó ebéd a favellában (Brazília)



Éppen a tengerparton sütkéreztünk, amikor elkezdett zuhogni az eső, amit Sao Pauloból hoztunk magunkkal a Recifeiek nagy örömére. Gyorsan kifizettük a kókuszvíz-fogyasztásunkat és szaladtunk a kocsihoz, amit még pont elértünk, mielőtt leszakadt volna az ég…


Alonsonak hirtelen nagyszerű ötlete támadt, miszerint Leo es Priscila barátainkat egy nagyon jó étterembe kéne meghívni, ahol egész Recifeben a legfrissebb halakat es tenger gyűmölcseit lehet kapni, egyszerűen fantasztikus, mindenképp ki kell probálnom! Gyanútlanul rábolintottam, és későn kaptam észbe, amikor mar közeledtünk az egyik legnagyobb recifei favellához, ami ugye a tengerparton van.

A favellákról azt kell tudni, hogy nagyon szegény emberek lakják őket. Gyakran hiányzik az elektromosság és csatornahálózat sincs. 


 

Elhelyezkedésük teljesen fűggetlen a városrésztől. Rioban példaul az egyik favella közvetlenül a Copacabana tengerpart mögött van, a másik az Ipanema mögötti hegyen, csodálatos kilátással. Sao Pauloban az egyik legforgalmasabb űzleti negyed mellett is van egy nagy favella, az irodák ablakaiból közvetlenül a favella szines kis házikóit lehet látni.

A favellak nem feltétlenül veszélyesek, de az biztos, hogy Rioban több kábitószerháborű zajlik folyamatosan a favellák között, és a drogbárók géppuskákkal járnak este szórakozni (ha még nem láttad az “Elite Squad I – II” filmeket és érdekel a téma, nagyon ajánlom őket).

Alapvetően turistaként nem szabad a favellába bemenni. Csoportos utazásokat szerveznek az érdeklődőknek, de az az alapelv, hogy csak helyi kisérettel merészkedjűnk be, ha egyaltalán be akarunk merészkedni, mert a favelláknak sajátos szabályrendszere és a rendőrségtől független, belső irányítása van.


Szóval a szuper étterem pont egy favellában van, konstatáltam, nagyszerű, még szerencse, hogy nem öltöztem ki…

Egy kis dráma után végül Alonso meggyőzőtt, és leparkoltunk az étterem bejáratánál, de elhajtottunk egy pár ház előtt, ahova nem szívesen néztem volna be.

Az étterem maga számos helyi díjat kapott, és a polgármester állitólagos kedvenc helye, de azt azért nem hiszem hogy a testőrei nélkul jön ide!

Az étteremben nagyon egyszeű design fogadott minket, pl, nem volt ajtó, a mosdóhoz át kellett menni a konyhán, stb. de az illatok mindent megszépítettek.

Rántott hagymát rendeltünk garnélarákkal előételnek és vártuk Priscilat és Leot, akik szintén hallottak már a helyről.


   


A várakozás közben egyszer csak megjelent egy helyi rákárus, egy pár jól megtermett langusztával a kezében. Bekopogott a konyha függönyén, de sajnos nem volt elég megfelelő a portékája – vagy túl drágán ajánlotta.

 


Végül jót ebédeltünk – kipróbáltuk a siri-t es tenger gyümölcsei rizottót ettünk főételnek! Minden elismerésem a helyé, de lehet, hogy többet nem megyünk vissza ;p


 

 




Az Írást és a fotókat Papp Berta engedélyével tettük közzé.


Kapcsolódó cikkek:
Berekméri Ágnes: Frozen Shoulder (Görögország – orvos)
Kreisz Viktor: Az élet örömei – élmények Magyarországról
Dóka Bernadett: Limon
K. Tengeri Dalma: Az első törökországi karácsonyunk
Vera Szutorisz: Navidad en España – Karácsony Spanyolországban
Vera Szutorisz: Két év és két napja (Korea)
Vojáki-Nagy Andrea: Garda-tó
Vukov-Bencsáth Eszter: Portugália magyar szemmel IV. – A portugál oktatási rendszer és velejárói
WorldWalk-Peacetour
Vukov-Bencsáth Eszter: Portugália magyar szemmel III.
Vukov-Bencsáth Eszter: Portugália magyar szemmel II.
Vukov-Bencsáth Eszter: Portugália magyar szemmel I.
Várady Judit: Kérdések? Miértek?



 

Vélemény, hozzászólás?