Egyesek írtak, mások beszéltek, s voltak, akik filmet készítettek róla, de a legtöbben nap, mint nap átélik mit is jelentenek ezek a kötelékek az emberek között.
A szerelem, ami az egekbe repít, majd a poklok tűzében éget. Az érzelmek viharos hullámvasútja, ami több szenvedést, mint örömet nyújt, mégis sóvárgunk utána.
A szeretet, kiegyensúlyozott, gyengéd érzelmi kötelék. Viszonylag stabil, tartós érzelem, mely nélkülözi a nagy kilengéseket. A barátság egy lazább formája a szeretetnek, hasonló paraméterekkel.
(Tömören megfogalmazva…..de ennél sokkal több)
Én eddig csak tapasztalatot gyűjtöttem és gondolkodtam róla, de azt nagyon sokat, most átpártolok azokhoz, akik veszik a bátorságot, hogy szavakkal formázzanak meg érzéseket, a lelkünkben lejátszódó folyamatokat, ami szinte egy lehetetlen vállalkozás.
Elsősorban talán azért, mert ezek az érzések mindig két, vagy néha több ember kapcsolatának szüleményei. Sem tartalmuk, sem tartósságuk, de legkevésbé az intenzitásuk hasonló.
A különbözőségükben legalább egyformák.
Vannak életre szóló kapcsolatok, rövidebbek és hosszabbak, de olyanok is, amik a másodperc töredéke alatt véget is érnek.
Néha elég egy rossz szó, néha egy mozdulat, egy félreértés, egy illat, egy íz (s ki tudja, még mi minden), ami megtörheti a varázst. A kezdet mindig a legszebb, de a legnehezebb is. Sokszor a túlzott óvatosság, néha a határtalan bizalom tesz mindent tönkre. Nehéz úgy okosnak lenni, hogy ne tűnjünk ostobának. Az igyekezet valakit megtartani, riasztó vagy akár tolakodó is lehet. Leplezni érdeklődésünket, közömbösséget színlelve, lehet kihívás, mely felébreszti a küzdőszellemet, de lehet lehangoló és kedvszegő is.
Az túlzott őszinteség, amíg nem ismerünk valakit, lehet bántó vagy tapintatlan. Főleg, ha a másik nincs rá felkészülve, vagy nem igényli azt.
Nehéz az arany középutat megtalálni.
A legjobb megoldásnak mégis az látszik, ha mindenki hű marad magához, és olyan, amilyen.
Nincs színház, taktika, kegyes hazugságok. Egyszer, valamikor úgy is minden kiderül, és ne bízzunk a megbocsátó szeretetben túlzottan, ezek a hazugságok éket verhetnek közénk. Hogy mi számit apró füllentésnek, azt nem mi döntjük el, hanem az, akit becsaptunk vele.
Mindhárom érzelem egyfajta töltéssel rendelkezik, aminek alapja a közös szimpátia, vagy amit közismert módon manapság „kémiának” nevezünk.
Ez a tévhit abból indul ki, hogy a test által kibocsátott
feromont érzékeljük.
Ezt állat kísérletekkel igazolták, megismételhető, tehát tudományos.
Nem hiszem, hogy ez elég lenne, hiszen nem vonzódunk mindenkihez és nem találja meg minden zsák a foltját sem.
Mi váltja ki azt a szimpátiát, de nevezhetjük vonzásnak is (ez talán jobban illik rá) ha valakit fényképen látunk, vagy zárt ablakok mögött és még sorolhatnám a lehetőségeket, ahol ezek az érzések megszületnek, anélkül, hogy az emberek találkoznának és „szagmintát” vehetnének egymásról.
Persze mondhatná most valaki, hogy a szerelmi vágyért felelős ez a hormon és, hogy a másik két emberi kapcsolatban ez a vágy nem is létezik. Biztos, hogy nem létezik? Vagy csak a társadalom morális elvárásai miatt sosem (vagy ritkán) kerülnek felszínre.
Nem….én egészen biztos vagyok abban, hogy itt nem egy egyszerű kémiai folyamatról van szó, hanem annál sokkal többről.
Éppen ezért olyan sérülékeny, sebezhető és törékeny, különösen a kezdetén.
Annyi igaz, hogy egy kölcsönhatásról van szó, amiben két vagy több ember hat egymásra, de ez nem anyagi jellegű, hanem valami, ami csak azzal bizonyítható, hogy jelen van, működik és érezzük. Persze ez nem elég tudományos.
Nekem igen.
Minden, ami a világegyetemben létezik, energia. Pozitív és negatív.
A kimondott, leirt, de még a gondolatban megfogalmazott
szavaknak is van energiája, pozitív vagy negatív ereje, hatása. Gondoljunk a könyvekre, levelekre, vagy csak a fejünkben született, de ki nem mondott érzésekre, ötletekre, gondolatokra. Milyen óriási hatással vannak ránk, terelik el figyelmünket más dolgokról, szépítik meg napjainkat, megváltoztatnak bennünket és az életünket, vagy negatív esetben, megháboríthatják elménket.
A bennszülöttek sokáig tiltakoztak a fényképek, vagy portrék készítése ellen, mert azt tartották, hogy így ellopják az emberek lelkét.
Nem is állt ez az állítás olyan messze a valóságtól, hiszen egy jól sikerült foto, de egy festmény is tükrözheti, tárolhatja, mások által érzékelhetően lelkünket. Így azok hatással vannak ránk, ha akarjuk, ha nem.
A hatás persze mindig más.
Ha a képen látható személy, mondjuk piros és a szemlelő sárga, akkor a végeredmény narancs lesz, de mi van akkor, ha a szemlélő kék, zöld……cinóber, azúr…….. vagy kitudja milyen színű?
Igen……akkor a végeredmény is pontosan olyan sokféle színkombinációt fog alkotni, mint amilyen különbözőek lesznek a képet szemlélőkben létrejött érzések.
Persze mindig lesznek olyanok, akik közömbösek maradnak és tovább mennek, de ezekkel nem alakul ki a címben említett kapcsolat.
Ebből egyenesen következik, hogy egy kép láttán is felébredhet bennünk a vágy, a szerelem, a szeretet és a barátság is. Az időtartama, vagy az erőssége nem függ attól, hogy a kapcsolat személyes, vagy plátói marad.
Függhet viszont attól, hogy a bennünk keletkezett érzés viszonzásra talál, vagy sem.
A kölcsönös érzelmek, táplálják, erősítik egymást, míg az egyoldalú, víz a tűzre.
A plátói szerelmet ugyan nem viszonozzák, de nem is rombolják, így az addig tart, és olyan erős, ameddig a bennünk keletkezett láng el nem hamvad.
Ez persze csak az első lépés, az „első benyomás”, ez az alap, amire építhetünk.
Utána jönnek a feromonok és az „információ gyűjtés”.
A mesében ez a próbatétel, amit a királyfinak ki kell állnia, ahhoz, hogy elnyerje a királylány kezét.
Ne gondoljuk azt, hogy ez egy egyoldalú játék. Oh…..nem.
A királylány is megmérettetik, csak másképpen.
A biológiai szerepünknek megfelelően.
Még ha nem is vagyok az „elvárások” híve, tagadhatatlanul ez a legegyszerűbb és legrövidebb útja annak, hogy két ember gyorsan egymásra találjon. Fel kell fedeznünk azokat a tényezőket, amik tartóssá, boldoggá és stabillá teszik az ismeretséget. Az idő multával egyre több lesz bennünk az, az információ, ami alapján belső hangunk azt sugallja, hogy szeressünk, vagy húzzuk fel a nyúlcipőt, és futás.
Vannak olyan esetek, amikor nincs és nem is kell a gondolkodás és a próbatétel, de ezek sem szólnak mindig az idők végezetéig.
Az ember olyan ügyes, mindent el tud pusztítani.
Ide tartozik a szülői, gyermeki, testvéri szeretet és a „meglátni es megszeretni egy pillanat műve volt”(amikor a lelki társunkkal találkozunk) is.
Az elvárásokkal egy nagy baj van, ha ezek mindenre kiterjedő
nagyságot öltenek, és nem maradnak meg az ésszerűség határai között, akkor előreláthatólag csalódáshoz, fájdalomhoz és veszteséghez vezetnek.
Ha az elvárások, kisajátítással és a másik megváltoztatásával párosulnak, még rosszabb.
Nincs az, az ember, akinek jogában állna egy másik személyiségét megsemmisíteni, birtokolni, vagy öncélúan manipulálni.
Még is ezt tesszük, persze csak addig, amíg a másik hagyja.
Az önzetlen szerelem, szeretet, barátság nem ismeri ezt.
Nem egy cserekereskedelemről beszélünk, adok és kapok, veszek és eladok, hanem érdekeket nem ismerő, tiszta érzésekről.
Amikor valakinek azt mondjuk: „Hát nem érted, hogy én csak jót akarok neked!?” Már el is árultuk vele a célunkat, valamire kényszeríteni akarjuk a másikat, amit az önszántából nem tenne.
Akkor most ki szeret, kit????
Ha egy kapcsolatban, nincs jogod, gondolni, mondani, vagy cselekedni, amit helyesnek tartasz, csak azért, mert akkor a másik megbántódik, akkor az nem szeretet, nem szerelem, de még csak nem is barátság.
Csak azok a kapcsolatok tartósak, amik a kölcsönös tiszteleten és nem a megalkuváson alapszanak.
Sosem akarnék ilyen béklyók között élni, csak hogy szerethessek, be kellene áldoznom az életem, s önmagam.
Egyszer valakinek azt merészeltem mondani, hogy nem a száj, hanem a szív beszéde az igaz……nem értette meg és megsértődött.
(Más nyelvet beszéltünk, pedig mindketten magyar szavakat használtunk.)
Ez egy kicsit elvont információ volt.
Nem azt kérdezte, hogy miért mondtam ezt? Azt gondolta, hogy érti, pedig a szavaknak több jelentése is van.
Minden kiejtett szó manipulatív jellegű, akkor is, ha ezt nem annak szánjuk, vagy szándékunk önzetlen.
Ez nem hiba (de lehet az is), ez tény.
Ha az igazságot akarod megtudni egy másik ember érzéseiről, akkor nézzetek egymás szemébe és hallgassatok.
A szív hangja mindig őszinte, nem lehet akaratlagosan befolyásolni.
(Aki már elkövette azt a hibát, hogy hitt egy ember szavaiban, ahelyett, hogy a ki nem ejtett gondolatokat érezte volna, az ismeri ennek veszélyét.)
Ezzel a képességgel mindenki rendelkezik, ha akarja. Nem kell tanulni, vagy gyakorolni, ezzel születtünk, ez egy ajándék.
Egy szép napon arra ébrednél te is (ha nem ezen az úton jársz), hogy nem érte meg, mert minden hazugság volt, és nem maradna más vissza, mint egy űr a lelkedben, mert elveszítetted az érzéseidet, az álmaidat, a barátodat, a szeretteidet, vagy a szerelmedet.
Ezután nagyon nehéz talpra állni és visszatalálni önmagadhoz.
Két (vagy több) ember együtt léte, kapcsolata szolgálja mindig, a harmóniát, egymás segítését, erősítését és boldogságát.
Ha láttad a „Mennyei prófécia” című filmet, vagy olvastad James Redfield könyveit, akkor tudod, hogy miről beszélek, ha nem, akkor nézd meg (olvasd el) és tudni fogod.
A boldogsághoz nem elég önzetlenül szeretni valakit. Meg kell találnod azt, aki téged ugyanígy szeret.
Nem állt szándékomban új definíciót adni ezeknek az érzéseknek, azt sem gondolom, hogy most minden kérdésre választ adtam, de tudom, hogy elindítottam vele egy egyre növekvő gondolatmenetet a fejedben és a lelkedben.
Tápláld, melengesd, hagyd, hogy nőjön benned, tisztuljon és érlelődjön, hogy egy szép napon a tiéd lehessen a szó legszorosabb értelmében.
Váljon egyé veled, gazdagítsa mind a te, mind embertársaid életét.
Lehet, hogy mások jobban, szebben, vagy találóbban írtak már előttem erről, de a végeredmény mindig, mindenkinél csakis ugyanaz lehet, a világmindenségben csak egyfajta szeretet létezik, az ÖNZETLEN, minden mást csak önámítás, érdek és hazugság.
