Geréb Enikõ: Bevándorlók





A lehullott leveleket összegyujtögettem, mintha még valamit megkaparítanék magamnak a nyárból, a nap csak ritkán hunyorgott és néha sírásra görbült az ég horizontja. Valami gyatra dallamot dudorászott a szél és vékonyka hangjától mindenki mélyebbre bújt a kabátjában. Szeszélyes divatba bújtak az öszi madárijesztök. A töklámpás teli vigyorral nézett az emberekre. Lám – lám újra itt vagyok, lángra lobbant benne egy régi szerelem, és ettöl fülig ért a szája. Az idö, mint egy rozoga kerék csak döcögött tovább az élet peremén. Valamerre tartott.

A könyv megrendelhető online a united p.c. kiadó kiadó honlapján.

Vélemény, hozzászólás?